Már ennyien látogattak meg minket:

Szavazás

Hogyan értesültél erről az oldalról?

Kedvelőink

Banneradatok

Időutazásom

Kategória: 
Időutazásom

 

Kedves, drága, édes kisfiam, szeretnék neked mutatni valamit, ami számomra nagyon értékes.
Így szólított meg, s hívott be magához édesanyám, mikor legutóbb meglátogattam a szüleimet. Bár mi is sietve éljük kényszerű életünket, de azért néha, amikor fontos, megállítjuk az időt. Édesanyám ilyenkor szokta megosztani velem a számára fontos, érdekes dolgait, olykor titkos gondolatait, ötleteit. Ez is egy ilyen pillanat volt.

Leültetett az ágya szélére, s kissé nyöszörögve elővett egy régi barna,
csatos, repedezett bőröndöt az ágya alól, közben mosolygó szeretettel nézett rám.
Mikor kinyitotta éreztem a múlt illatát, és újra megérintett gyermekkorom.
Sok mindent megőrzött gondosan. Papírok, képek, tárgyak.
Nézegettük őket sorban, s közben mosolyogtunk boldogan, akár fájók voltak, akár gyönyörű szépek, mind-mind valódi emlékek. Újra anyám kicsi fia voltam.

Aztán egy kis fekete fémdobozkát vett elő. – Ez az – mondta,
s közénk tette az ágyra.
Összenéztünk. Én meglepetten, zavarban, ő izgatottan. Majd kinyitotta.
Kivett három furcsa, nagyon réginek tűnő papirost, és azt kérdezte:
Emlékszel még ezekre kicsi fiam?
Csönd lett, nem tudtam válaszolni, csak helyeslően bólogattam.
Igen! Rögtön tudtam mik azok.

1991.12.24.-e volt.
A családi életünk a legkritikusabb időszak legmélyebb pontján, a szétesés szélén
szó szerint haldoklott. Minden romokban hevert. Nem részletezem miért.
Már nagyon megviselt volt mindenki.
Én ekkor 14 éves voltam, s mint egy utolsó próbálkozásként ami tőlem telt,
azzal a tiszta szándékkal, hogy segítsek mindent helyre hozni, három verset írtam.
Ezt adtam ajándékba aznap, karácsony szenteste. Az első verseim voltak.
Tudom nem a világ legjobb, legszebb versei de az biztos, hogy a legjobban szívből szólóak. Tussal, tintával, zsírpapírra vetve, mint egy régi üzenet.

 


Te vagy (Testvéremnek)

Te vagy az életem
egyik fontos része,
mely nélkül az élet
nagyon nehéz lenne.

Szükségem van rád,
a szeretetedre,
jó lenne-e világon,
ha mindenkit így lehetne

Szeretni, mint téged
édes testvérkémet.


Vigaszom (Édesanyámnak)

A szenvedés tengerén,
te vagy a vigaszom.
Oly fontos-e támasz,
hogy veszni nem hagyom.

Megvédem őt mindentől,
ha kell az Istentől,
mert többet ér ő nekem,
mint maga az Isten.

E-világnak kincse
a legfontosabb nekem,
múltam, s reményem
a világmindenségben.


Van Hely (Édesapámnak)

A lelkemnek mélyében
maradt egy kis hely,
még nem töltötted be
sosem teljesen.

Ha kell a tiéd lehet,
én csak örülnék neked,
te is lennél támaszom,
szívemből úgy kívánom

S ha kell, ígérem kivárom!

 

Bár azt mondhatnám, hogy verseim oly nagy hatással voltak, amitől minden rendbe jött, de nem így történt.
Egy kora tavaszi napon jött egy teherautó. Anyám és én felpakoltuk rá amire szükségünk volt, és hátrahagytuk örömeink, szenvedéseink helyszínét, az otthonunkat. Nem tarthatott vissza semmi, és senki se minket.
Nagyon fájó volt mindezt átélni, de felszabadult érzés is egyben. Sosem felejtem el. Végre megnyugodhattunk.

Persze sokszor a testvéremen és kutyámon járt az eszem, akik ott maradtak és nagyon hiányoztak nekem.
Néha ellátogattam hozzájuk, de már teljesen más volt, mint azelőtt.
Minden megváltozott.
Az az igazság, hogy rövid időn belül kiderült, rám ez nagyon jó hatással volt.
Aztán jött a nyár. Apám odaköltözött hozzánk és a házat elcseréltük.
Egy darabig minden jobb volt, de aztán megint ugyanolyanná vált, mint azelőtt.
1993-ban kellett először megállítanom apám elviselhetetlen dühöngését.
16 éves öntudatos, indulatos fiatalember voltam, aki szeretetre vágyott.

Sokáig tartott mire a család eljutott oda, hogy a rendes állapotok uralkodnak.
Most már hosszú évek óta nagyon jó a viszonyom édesapámmal is. Sokat nevetünk egy-egy sör mellett.
A mai napig elgondolkodom azon, mi lett volna, ha azon a nyári estén mikor hazamentem és ott találtam őt, nem nyugodtam volna bele.

 

2011.02.28.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólások

No Avatar
Erika (nem ellenőrzött) on 2014. június 12. 18.27

Hihetetlen , hogy egy édesanya mit őriz és mit ad .... itt nem tárgyakra gondolok .

Veniam képe
Veniam on 2014. június 13. 07.57

Bizony ez így van!
Amire egy anya képes a gyermekéért, azt nincs mi felülmúlja!

No Avatar
hova (nem ellenőrzött) on 2015. január 30. 18.14

Ezekért a pillanatokért érdemes élni. A szeretet sugárzik a sorokból, azt érzem sokaknak megoldás lehet az itt olvasható tartalom hasonló helyzetekben. Mert ebben a rohanó világban vannak helyzetek!
Szeretettel olvastam. hova

Veniam képe
Veniam on 2015. január 31. 08.03

Kedves Hova!
Köszönöm, hogy elmondta gondolatait és jelen van körünkben! :)

Bejelentkezés