Porzik a tómeder cserepesre száradt,
Nem fogadja víz a szomjas madárkákat.
Halacskák sem úsznak már, holtan fekszenek,
Köröttük döngenek a boldog döglegyek.
Őzek kóborolnak szerte az erdőben,
Ahol volt korábban patakocska bőven.
Kaparják a talajt, hátha megtalálják,
Nem tudják szegények, hogy a halált várják.
Nyári avar gyűlik a folyómederbe,
Száraz ágak törnek, hullanak a földre.
Nap perzselte tájak sivataggá válnak,
Nincs már ki higgyen a hazug délibábnak.
Hát hol van az Isten? Most kell, hogy segítsen,
S az ég tengeréből nagyot merítsen!
Szórja azt gyorsan a Kárpátok ölébe,
Mentse az életet, a jók örömére!
2022.08.02.
