Az élet öröksége (Az emberiség krónikája. Harmadik fejezet)
A nagyon távoli jövőben
Tejút, Nemezis naprendszer, Harmadik bolygó.
Ki hinné, hogy ez a kiszáradt kődarab a világ legnagyobb csodájának, az életnek volt otthona, ami számtalan varázslatos formában létezett. Volt köztük egy olyan teremtmény, amely az idők során kivívta nem csupán a fennmaradás esélyét, hanem az örökkévalóság rendkívüli lehetőségét is. Számtalan példa van arra, miként egy létforma végül alkalmatlannak bizonyul a túlélésre. Ebből a szempontból nézve az ember kudarca teljes, midőn a maga által teremtett külön világában önnön áldozatává lett. Mikor kiölte testéből a lelket és a szellemet a sorsa megpecsételődött. Másrészt viszont nincs még egy olyan történet, mint az övék. Hiszen a döntő pillanatban felismerték, mily óriási veszélyt jelent önző létezésük a mindenség egészére, s így az önpusztítást választották, ezzel mentve meg a világot, a halált terjesztő fertőzéstől, melynek neve: EMBER! Hogy ráismertek-e a lét valódi értelmére és okára, az már sosem derül ki, de a világegyetem minden lakója hálával tartozik nekik azért, amiért volt bátorságuk így cselekedni, hogy a történet végén a rá érdemesek együtt ünnepelhessék az újjáébredés gyönyörűségét.
Ekképpen szól hát az emberiség krónikája melynek utolsó fejezete:
Az élet öröksége
Pokol csak ott lehet,
Hol mennyország létezett,
Jövő csak úgy terem,
Ha győz az értelem,
Az élet, útra kél,
Csillagok mezején,
Képzelet álmain,
Valóság szárnyain,
Várja a végtelen,
Árad az érzelem,
Míg a szív megdobban,
Lélekben remény van,
Majdan egy szép napon,
Teremtő hajnalon,
Boldogan ébredjen,
Újvilág fényében
Mert valamennyi előnyös életformának az a legvégső feladata, hogy betöltse a világ minden szegletét és ezáltal, egységet alkotva, új alakot öltve megszülessen úgy, ahogyan ez ebben a pillanatban is valakivel épp megtörténik.
2014.02.21.
Nézd meg videóversben és utána kattints az előzményekre!
Előzmények:
Első fejezet: A Zombik földje
Második fejezet: A holtak lázadása
