Én vagyok a Mex-eb(b)

Hosszú út vezetett
Észak Angliától,
Yorkshire terrierek
Ősi otthonából,
Kárpát-medencébe,
Kisgazdám ölébe,
Dunaújvárosnak
Betondzsungelébe.

Itt érzem York magam,
Sztálin városában,
Lakhatok gondtalan,
Boldog biztonságban!
Megmentettek engem,
Jó hogy megérhettem,
Azóta is élek,
Igaz szeretetben!

Mexi-mumom nyújtom,
Eszek, iszok, alszok,
Hogyha kedvem tartja,
Nagyokat sétálok!
Néhanapján félek,
Törnek rám emlékek,
Fájdalommal teli
Bánat töredékek.

De ha rápillantok
Az én emberemre,
Aki megvigasztal
Csakhamar sietve,
Csitulnak a kínok,
Örömömben shire-ok,
Alábbhagy a harcom,
Amit belül vívok!

Hűségem és hálám
Ugatom az égig,
Simogatásával
Elkísér a végig,
Ami egyre messzebb,
Ez benne a legszebb,
Azt súgja az orrom
Nincsen nálam Mexebb!

2014.09.14.