Az akarat vagy érzelem érdektelen állapota, melyben az ember számára mindegy, mi történik másokkal és saját magával. Okai belső csömör következménye, magányossá válás, depresszió.
Tévé hírrel traktál:
„terrorista gyilkolt”
inkább kikapcsolod
ne tudjad a mocskot!
Szemeted kiviszed,
mozog-sír egy zsák
szádon fura fintor,
-neked ne szánják!
Sietsz le a lépcsőn,
tőled kér egy kéz,
megvonod a vállad,
nem érint és kész!
Igyekszel a járdán,
falnál véres ember
-biztos részeg, mondod!
segítened nem kell!
Rázkódsz fenn a buszon,
tolvaj zsebbe nyúl,
elfordítod fejed,
hallgatsz szótlanul!
Munkahelyen gürcölsz,
főnök terád száll,
meg se rándul arcod
megszokottá vált.
Ebédelni készülsz,
társad hasa korog,
nem a te problémád,
szemed körbe forog!
Átsétálsz egy hídon,
üres kabát hever,
kikerülöd persze,
ugyan kit érdekel!
Piros lámpa fénynél,
autó elhajt,
testek között szétcsap,
nem láttad a bajt!
Befordulsz a sarkon,
taxisofőrt ütnek,
rémülten néz feléd,
felgyorsítod lépted!
Haza értél végre,
zárod már az ajtót,
behúzod a függönyt,
villanyt lekapcsolod!
Asztalon hever sok
bontatlan levél,
neked kopogtatnak,
nem számít, hogy miért!
Éjjel álom kínoz,
benned, szenved lelked,
közöny lett a társad,
veled sem törődnek!
2012.05.29.
