Menü Bezárás

Vigasztalsz engem

Vigasztalsz engem

Szürke az égbolt,
S hűvös a szél,
Nem olyan rég volt,
Hogy átöleltél.

Esik az eső,
Mint ezernyi könny,
Sírhatnék én is
A rossz kedvemből.

Mert hiányod fáj,
Marja a lelkem!
Miért kell nekem,
Nélküled lennem?

Nézem és érzem,
Mily csúf az idő,
De rád gondolni,
Oly szívderítő.

Hisz itt vagy velem,
Most is e percben,
Gyönyörűséged,
Felragyog bennem.

Vigasztalsz engem,
Drága szerelmem,
Így kell a napot
Ma elviselnem.

 

2017.09.21.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 2

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: