Vigasztalsz engem

Szürke az égbolt,
S hűvös a szél,
Nem olyan rég volt,
Hogy átöleltél.

Esik az eső,
Mint ezernyi könny,
Sírhatnék én is
A rossz kedvemből.

Mert hiányod fáj,
Marja a lelkem!
Miért kell nekem,
Nélküled lennem?

Nézem és érzem,
Mily csúf az idő,
De rád gondolni,
Oly szívderítő.

Hisz itt vagy velem,
Most is e percben,
Gyönyörűséged,
Felragyog bennem.

Vigasztalsz engem,
Drága szerelmem,
Így kell a napot
Ma elviselnem.

2017.09.21.