Kazahsztáni rokonaink
Három hölgy lépett oda a könyvekkel és versekkel megterített asztalhoz. 🙂 Bólintással köszöntek, majd a középen érkező a kezébe vette A MAG NÉPÉT és lapozni kezdte. 🙂 Mikor a rovás részéhez ért, rám nézett és megszólalt. Ekkor vált nyilvánvalóvá az, amit az első pillanattól kezdve sejtettem, hogy valamely más országból érkeztek. Az egyikük szerencsémre, mint tolmács kísérte a másik két hölgyet és azonnal fordításba is kezdett. Az első kérdés a könyv tartalmára irányult és én úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha egyből a lényeget mondom el a szemébe nézve, bátran, egyenesen és röviden, hogy ez a magyarok teljes történetét elbeszélő könyv, amely pedig egy az emberiségével és ezáltal mindenkit érint a Földön. Jól esett, hogy ezt az információt komolyan és bizalommal fogadta a törékeny, mégis erőt sugárzó hölgy, aki ezek után elárulta nevét, majd közölte, hogy Kazahsztánból érkeztek, mire én válaszul szintén bemutatkoztam, majd egy mondatban köszöntöttem őket itt a Föld szívében, a magyarok nevében úgy, mint a múltban gyökerező rokonainkat. Ennek hatása látható volt arcukon. A beszélgetés, mely ezután következett szinte leírhatatlan. A lényeg, hogy megerősített mindenben, amit magunkkal kapcsolatosan gondolok, tudok, érzek és hiszek. Dedikáltam két könyvet, melyeket magukhoz ölelve távoztak, s vitték magukkal hazájukba, Ázsiába. Én, az unokaöcsém, ki velem volt és a közben megérkező édesanyám pedig ott maradtunk és azt fejtegettük kik lehettek és miért történt mindez. A végső válasz ugyancsak az volt, mint máskor. Mert Isten így akarta. 🙂
2020.08.22. Esztergom
Könyvek
