A diósvölgyi forrásnál
Diósvölgy, Esztergom külterületi városrésze, ahol hagyományosan szőlőművelés folyik.
Az 1890-es években pusztító filoxéra vész (szőlőgyökértetű) elpusztította a szőlőültetvényeket, de az Esztergomiak szívós és kitartó munkával újra telepítették. Ennek állít örök emléket a forrásnál felállított kőkereszt, mellyel a gazdák Isten segítségét kérték e munkához. Ezután virágzásnak indult az itteni szőlő- és bortermelés (szinte kizárólag fehérbor).
A téeszesítés valóságos tragédiát jelentett a gazdák számára, amit máig nem hevertek ki. Biztató jel azonban, hogy néhány fiatal életcéljának tekinti a régi állapotok visszaállítását.
A Diósvölgyi forrás vize a Pilis sziklás üreges belsejéből fakad és rendkívül jó, ásványi anyagokban, gyógyerőben gazdag, igazi kincs.
A diósvölgyi forrásnál
Egy kőből készült kereszt áll,
Mely vész idején született,
A jó gazdákon segített.
A beteg földek tisztultak,
A szőlőtőkék gyógyultak,
Oly bőségesen teremtek,
Hogy a pincék mind megteltek.
Az emberek örvendeztek,
Hálát adtak az Istennek,
Virágot és mécsest hoztak,
Igaz hittel imádkoztak.
Meg is lett az eredménye,
Munkájuknak sok gyümölcse,
Szeretettel szüreteltek,
Ősszel vígan ünnepeltek.
Történt mindez olyan, régen,
Ma már nincsen, ki meséljen,
Csak a kereszt a forrásnál,
Hol azóta is hűen áll,
S vigyázza az élőket,
A dombokat és dűlőket,
A hepehupás utakat,
A girbegurba házakat.
2021.09.23.
Az olvasók szíves figyelmébe ajánlom Danyi Zsolt érdekes és értékes tartalommal bíró helytörténeti oldalát.
