Téren és időn át
A vershez társult fenti kép, Babits Mihály esztergomi nyári lakhelyén készült, ahol akkortájt vendégként megfordult az irodalmi élet alkotóinak, tehetségeinek legjava.
Aláírásaikat a ház falai még most is őrzik.
A Nyugat nevű irodalmi folyóirat 33 éven át jelent meg, melynek Babits Mihály volt az utolsó főszerkesztője.
Az Ő halálával a folyóirat is véglegesen megszűnt.
Ez a vers az egykori otthonában tett látogatás hatásárára született.
Nem írhatom fel már nevemet a falra,
Versem sem kerülhet bele a Nyugatba,
S mégis eljöttem nyári kis lakodba,
Téren és időn át egy kicsit utazva.
Jó érzés itt lenni, veled beszélgetni,
De hogy mit mondanál nehéz elképzelni!
Talán csak ülnénk és bámulnánk meredten,
Úgy elmerülnénk az isteni csendünkben.
Nem is kell szólnia mindig a sok szájnak,
Adjuk át magunkat a festői tájnak.
Tiszta a levegő, lassulnak a percek,
Gondokat, bajokat most jól elfelejtek!
Nem írhattam fel már nevemet a falra,
Versem sem került be a híres Nyugatba.
S mégsem bánkódom mindezen hiába,
Nagyobb baj Babitsunk fájdalmas hiánya!
2019.09.27.