Jó nekünk, mert úgy élhettünk,
Hogy van mire emlékeznünk.
Utca volt a játszóterünk,
Erdőt-mezőt jól ismertünk.
Jó nekünk, mert megélhettük,
Mint szövődik a szerelmünk.
A fiúk még udvaroltak
A szemérmes leányoknak.
Jó nekünk, mert átélhettük
Valóban a történetünk.
Bepiszkoltuk mindkét kezünk,
Házat, hazát építettünk.
Jó nekünk, mert tényleg éltünk,
S van, amit elmeséljünk
Gyermekeknek, unokáknak,
Mit hívunk mi boldogságnak.
2019.12.16.
