Ha jó emberré volnék

A lelkiismeret ingoványos talaj!
Verses megnyilvánulása az önköltészet, ami olykor visszatetsző lehet az olvasók számára, mert önsajnálatnak vélhetik, pedig igazából önvizsgálat!
Az egyes szám első személyben íródott versek megszemélyesítése az olvasóra vár, így válhat Ő az alanyává, szereplőjévé és immár belülről élheti át a leírtakat!

Ha Bátor ember volnék,
széllel szembe szállnék.
Sors útjától, út porától
meg nem tántorodnék.
Félelmet elűznék,
végzetemben bíznék.

Ha Erős ember volnék,
viadalra kelnék.
Kard hegyétől, hegy kegyétől
meg nem sebesülnék.
Gyávaságot ölnék,
vélem szembesülnék.

Ha Igaz ember volnék,
gúnyámból kibújnék.
Test korától, kor kórjától
meg nem fertőződnék.
Hazugságot szánnék,
tenném amit szólnék.

Ha Tiszta ember volnék,
tó tükrébe néznék.
Víz képétől, kép bűnétől
meg nem szégyenülnék.
Próbákat kiállnék,
mezítelen járnék.

Ha Szegény ember volnék,
belül gazdagodnék.
Vágy lázától, láz tárgyától
meg nem részegülnék.
Tulajdont tagadnék,
javak nélkül élnék.

Ha Okos ember volnék,
bölcsek közé ülnék.
Fa tűzétől, tűz hevétől
meg nem perzselődnék.
Veszett eszet győznék,
fölém emelkednék.

Ha Rendes ember volnék,
mindenkit szeretnék.
Kő karjától, kar okától
meg nem haragudnék.
Indulatot nyelnék,
kenyérrel felelnék.

Ha Dolgos ember volnék,
kakas szóra kélnék.
Tett kezétől, kéz kérgétől
meg nem undorodnék.
Kényelmet feladnék,
földeket művelnék.

Ha Hívő ember volnék,
lélekre találnék.
Szív bajától, baj szavától
meg nem átkozódnék.
Kételkedést gyűrnék,
hitemtől ragyognék.

Ha Boldog ember volnék,
békességre lelnék.
Bú könnyétől, könny cseppjétől
meg nem keserednék.
Bánatot elhagynék,
vigasztalást nyernék.

Ha Jó emberré volnék,
nyughelyemé lennék.
Csend sírjától, sír ágyától
meg nem szabadulnék.
Életet ontanék,
halott ember volnék.

Kinek hiányoznék?

2012.03.04.