A múltba veszett jövő
Emlékszel még kedves, sorsszerű volt minden?
Úgy éreztük egymást, ismerjük már régen.
Emlékszel még kincsem, boldog nevetésre?
Mennyit beszélgettünk meghitt feledésbe?
Emlékszel még édes, a legelső csókra?
Túlzó szenvedélyre, felemésztő vágyra.
Emlékszel még babám, őrült kalandunkra?
Amit nem volt szabad, de megtettük lopva.
Emlékszel még szívem, a sok kedvességre?
Őrült vallomásra, szép meglepetésre.
Emlékszel még bébim, ama igazságra?
Amikor azt hittük, leltünk igaz társra.
Emlékszel virágszál, milyen bátor voltál?
Olyan büszke voltam, engem választottál.
Emlékszel szerelmem, mily boldogok voltunk?
Én férj, te feleség, az igent kimondtuk.
Emlékszel még drágám, egy családdá lettünk?
Kapott gyermekimmel könnyeztünk, nevettünk.
Emlékszel galambom, síró szemmel mondtad?
Apa leszel végre, álmunk megváltottad.
Emlékszel mindenem, így teltek az évek?
Otthont teremtettünk, haza értünk végleg.
Egymáshoz rendelték testünk és a lelkünk.
Földön és az égen elvetélt végzetünk!
2010.10.05.
