Menü Bezárás

Egy vallomás

Egy vallomás

Egy tévedés a múltban!

Egy régi szép érzés
Most újra feldereng.
Szívem már úgy dobog,
Hogy féltve megremeg.

Semmi se változott,
Mégis minden más.
Szebb lett, és jobb lett,
Csodás ez áldozás.

Kedvesemmé lettél,
Töltsd be az életem!
Azt, mit már oly régen,
Csak félig élhettem.

Megérinti szívem,
Minden szavad, tetted,
Megőrjíti testem,
Gyengéd érintésed.

Érted sóhajt lelkem,
Ha becsukom a szemem,
Azt kívánom kedves,
Bár itt lennél velem.

Bármeddig is tarthat,
Én már most köszönöm,
Mit tőled szívem kaphat,
Mindörökké őrzöm.

 

2010.06.23.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 0 / 5. Értékelték: 0

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: