Veszített a józan ész
Megérkezett, tudom,
Valódi pillanat.
Különleges érzem,
Meghódít, elragad.
Küzdelmemnek vége,
Nyertem és vesztettem!
Mosolygó könnyekkel
Kell most ezt megtennem.
Szeretem őt nagyon,
”Míg világ a világ!”
Hiányzik majd tudom,
Mint rétnek a virág.
Örökké az enyém
Sugárzó mosolya,
Minden, mit megtettünk,
S amit kellett volna!
Sajnos szerettem őt!
Az őrült, szédült nőt.
Ki, ha vélem volna,
Szabadon virulna!
Így nem maradhat más,
Csak színes emlékek,
Fájdalmas csalódás,
Sóhajok, jelképek.
2010.08.27.
