Az Ősz
Felségek leomló ős lombjai alatt,
Avarrokolyát ölt az őszi fuvallat.
Levéltenyérből vetett tapsvihart arat,
Enyészetkört szőtt, keringőt kavart.
Kopaszodó uralkodó gallyai felett,
Hullámzó tolltenger borítja az eget.
Fönn dúsul hömpölygő szárnyas gyülekezet,
Lent búsul gyötrődő fogoly felekezet.
Kitartó tekintet torkosan tekinget,
Természet öléből szorgosan merítget,
Gyűjtöget, szedeget sok kedves szervezet,
Ernyedő alkonyat fest langyos felleget.
Széjjelhulló birodalom lomhán szenderül,
Méltóságos uradalom, tűrni kényszerül.
Búcsút int a zord világnak, zokog legbelül,
Nyekeregve, nyikorogva álomba merül.
2012.08.30.
