A remény éve

A 2012-es esztendőt, az újévi ünnepi beszédében a REMÉNY ÉVÉNEK nevezte Magyarország akkori kormányfője!
Erre a kijelentésre született meg az alábbi vers:

„Remény éve legyen nékünk”
Monda nékünk nagy vezérünk.
Egyet értek, kettőt érzek,
Igaza van, attól félek.

Nem marad más, csak remények!
Alamizsna a szegénynek!
Ím hát regélve remélek,
Hallgassatok meg szerények!

Remélem, hogy lesz még munka!
Gyermekáldás, kis unoka!
Marad fedél, nem kell fázni!
Idegentől kunyerálni!

Remélem, hogy lesz egészség!
Baráttá vált volt ellenség!
Marad hitünk, víg vigaszunk!
Becsületünk, dicső múltunk!

Remélem, hogy lesz még étel!
Józan eszem nem veszít el!
Marad gúnyánk, méltóságunk!
Erő újra fel-felállnunk.

Remélem, hogy lesz még haza!
Egy a nemzet, egy a szava!
Marad földünk „szabad” világ,
Európa-Magyarország!

Jó szerencse, remélt csoda,
Aggodalmunk veszejtsd oda!
Remény hal meg utoljára,
Testük-lelkük maradt hátra.

Mind emlékszünk dögszagára!

Érdekesség:  10 évvel később:  Veszélyes tíz év

2012.01.03.