Elfogott a bú, a bánat,
Úgy vágyódom teutánad!
Nekem már csak akkor jó,
Ha veled vagyok Anikó!
Elfogott a szomorúság,
Fájó ez a rút valóság,
Amely mindig közbe szól,
S mellőled elparancsol.
Elfogott a búskomorság,
Kínoz megint a távolság.
Csendben tűröm rabságom,
Olyan, mint egy rossz álom.
Elfogott a keserűség,
Belém mar az egykedvűség,
Várom, időm leteljen,
Együtt legyünk kedvesem!
2018.07.29.
