Zápor után
Egy csepp béke
Ág végén égi áldás cseppje megpihen.
Virradat fénye gyújt benne apró lámpást,
Áll most az idő hálás csendje szelíden,
Táj dús sóhaja kér benne odorszállást.
Kopott kerék csobban a tükör pocsolyán,
Varangy ugrál át szürke aszfalttengeren,
Összegyűlt szenny csobog le sötét csatornán,
Gúnya fonnyad a fáradt, ázott lelkeken.
Madár viszály zendül a villanydrótokon,
Távol már a zápor, szivárvány a vége,
Feltűnnek a ráncok sok szolga homlokon,
Útra kél a frázis, felszáradt a béke.
2012.07.25.
