Az erdő csendjében
Várom a csodát az erdő csendjében,
Lehet, ma eljön egy szarvas képében,
S láthatom azt, amit őseim egykor,
A két nagy vadászunk, Hunor és Magor.
Várom a csodát, úgy remél a lelkem,
Mint, aki eltévedt a rengetegben,
Kiutat keres vakon a sötétben,
Kutatja önmagát a mindenségben.
Várom a csodát, a pirkadat fényét,
Éhen és szomjan a világunk végét,
Lesem az időmet, mennyi van hátra,
Az őszi hidegtől át vagyok fázva.
Vártam a csodát az erdő csendjében,
De az ma nem jött el az éden kertjében.
Mindenki azt kapja, mit megérdemel,
S be kell, hogy érjük csak ennyivel.
2022.10.11.
