Az egyszeri bárányka
Az egyszeri bárányka
A környéken bóklászva,
Egyhangúan eszeget,
Legeli a füveket.
Nem törődik semmivel,
Ő beéri ennyivel,
Talpa alatt szilárd föld,
Szájában a finom zöld.
Arra tévedt gazdája
Ügyet sem vet reája,
Vele vannak ebei,
Azok a kedvencei!
Örömüket csodálva
Szomorú a bárányka,
Nincsen, aki szeresse,
Társaságát keresse!
Pedig Ő is aranyos,
Játékra is hajlamos
És hogy mindezt mutassa,
Felugrál a magasba!
De ilyen a szerencse,
Nem figyel rá senki se,
Így a végén belátja
Az egyszeri bárányka,
Jobb, ha csak úgy eszeget,
Mindenféle füveket,
Nem törődve semmivel,
Megalkudva ennyivel!
(Azt viszont nem sejtette,
Tette le lett leplezve,
Bejárta a világot,
Hogy mekkorát viháncolt!)
2016.03.09.
