Nagyapám

Korán kelő ember volt az
édesapám apja,
Háborút járt csontjait, már
nehezen mozgatta.

Mikor én még torzonborz kis
szolgagyermek voltam,
Bagót, és a jó bort is az
Ő kedvére hoztam.

Mindig adott pár forintot,
mint afféle hála,
Rám nézett, majd visszafordult
füstös barlangjába.

Tévé és a Népszabadság
koptatta a szemét,
Rádió, vagy hamutartó
fogta öreg kezét.

Ült, és ült az ágya szélén,
alig szólt, csak néha,
Szájában a mezítlábas
Kossuth cigaretta.

Így köszöntött rá az este
neves nagyapámra,
Rímbe szedett emlékekkel
gondolok reája.

2015.03.02.