A jobb élet reménye
Június 20 a menekültek világnapja!
Ez talán a legérzékenyebb téma manapság és még sokáig az is lesz vagy az is marad, mely kapcsán megnyilvánulni igencsak kockázatos, mert könnyen válthat ki ellenszenvet maga ellen és válhat támadások célpontjává az ember! De én mégis megpróbálkozom vele, mert úgy vélem egy versírónak ezt is vállalnia kell, vinni a keresztet tűzön-vízen át, és mert úgy érzem nem szabad félnem a higgadt, figyelmes és elgondolkodó olvasóközönségtől sem!
Én tényleg nem szeretnék azon vitázni senkivel, hogy mikor, miért és ki számít menekültnek!
Azt mindenki döntse el maga! Csupán, azt kérem, hogy a mai napon valóban gondolja, képzelje bele magát egy olyan helyzetbe, olyan országba, ahol nincs biztonság, nincs munka, se ennivaló, ahol állandó a veszély az éhínség, a betegség, a fájdalom, a szenvedés, a halál. Ahol mindig van kitől félteni a magad és szeretteid életét, csak mert más a hited, származásod, politikai nézeted, múltad vagy esetleg, csak azért mert nő vagy!
Vajon akkor te mit tennél, hogy döntenél?
Köszönöm a szíves figyelmed!
Szenved és nyomorog világunk szegénye,
Félelem költözött fájdalomlelkébe.
Üvöltő könnyeket hullat a szívéből,
Keserves gondolat elméjéből kitör!
„Menni kell, innen el épp olyan messzire,
Ahol nem álom a jobb élet reménye,
Ott talán, rám talál egyszerű gazdagság,
Afféle békesség, kicsinyke boldogság.”
Megszállott fény csillan száműzött szemébe,
Nem számít útjának számtalan veszélye,
Szögesdrót hasít az üldözött húsába,
Társai ott hagyják szomorú sorsára!
Képzeld most magadat, kérlek a helyébe!
Mit tennél, te lennél világunk szegénye?
Várnál a megváltó mennyei csodára?
Volnál egy éhező valódi halála?
2015.02.08.
