Menü Bezárás

Utolsó út

Utolsó út

Démonok rontanak megfáradt lelkemre,
Védtelen darabot belőle harapnak,
Tiszta szív kel vélük őszinte birokra,
Akárhogy kínoznak, akkor se tagadlak.

Dúljon vad háború, lángoljon az égbolt,
Köröttem izzhatnak ezrével fegyverek,
Vérző seb testemet százával csúfítsa,
Teérted végtelen poklon is átkelek.

Áttörök fejemmel vasbeton falakat,
Tőrrel a hátamban, verssel a kezemben,
Átúszok lobogó vad lávatengeren,
Hadd nézzek újra a csillogó szemedbe.

S, ha végül mégis elfogynék, elbuknék
Könnyemmel áztatott fájdalmas utamon,
Utolsó erőmmel legvégső szavaim,
Kicsorbult bordámra véremmel felírom:

Szeretlek Anikóm!

 

2013.02.06.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 2

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: