Reménykedők
A reménykedők népe lettünk,
Tétlenül tűrünk és szenvedünk,
Már csak arra van némi merszünk,
Hogy ebben ma még egyetértsünk.
De holnap, mond mi lesz majd velünk,
Ha a reményt is elveszejtjük?
Mert a feledésbe süllyedünk,
Ahol a közöny a kenyerünk.
Adunk példát, mit nem szégyellünk?
Jót vagy rosszat, mi cselekedtünk?
Nem adunk semmit, mert gyávák lettünk!
A jövő az majd, mely ítél felettünk.
Egyetlen parányi mentségünk,
Hogy mi is már ezt örököltük,
Amit esztelenül követünk,
Hogy csupáncsak reménykedhetünk.
2025.03.15
