Koplalok, éhezem

Ilyen kínzó érzés az, amikor kevesebb figyelmet, törődést kap az ember!
A legtöbben ismerjük ezt a áldatlan állapotot!
Erről szól ez a vers!

Éhezik az elmém,
Óhajtja a tudást,
Álnok valóságból,
Igaz gyarapodást.

Éhezik a szemem,
Látni áhít szépet,
Otromba világtól,
Csekély, amit kérek.

Koplal az én fülem,
Dicséretet kíván,
Őszinte ajakból
Hangozhatna néhány.

Koplal az én testem,
Szerelmet szeretne,
Érzéki társat, ki
Szeretőm lehetne.

Éhezik a szívem,
Figyelmet követel,
Aprócska rajongást,
Mi élettel tölt fel.

Éhezik a lelkem,
Örömökre vágyik,
Nem is túl sokáig,
Örök valóságig.

2012.10.07.