Egy skizofrén verse
Itt érzem magamat úgy igazán jónak,
Életre, halálra, világra valónak,
Hol talán nem ártok senkinek, semminek,
Itt érzem magamat igazán embernek.
Itt vagyok az, aki része az egésznek,
Nem pedig fogja egy rossz fogaskeréknek.
Olyan ez akár egy skizofrén álom,
Itt vagyok az, akivé kellene válnom.
Itt mindig meglelem a másik énemet,
Azt, amelyet belőlem e helyen született,
Őrzi a dombokat, völgyeket, hegyeket,
Itt mindig vár reám az, ami elveszett.
Itt múlik az időm úgy, ahogy kellene,
Akkor is, amikor megküzdők ellene
Ott, ahol megsebez az élet kényszere,
Itt múlik el a lét fájdalma, gyötrelme.
2024.11.11
