Amikor igen is, minden csak a másikon múlt!
A teljes boldogság kapujában álltunk,
A végső döntésre, ítéletre vártunk!
Az utolsó esélyt azzal megszereztük,
Hogy egymást valóban a legjobban szerettük!
Megtettem mindent, ami tőlem csak tellett!
Tűrtem sokat némán, lett szó, tett, ha kellett!
Jött nyár, ősz, tél s végül a tavasz,
Csúfosan elköszönt, nem hozott vigaszt.
Az egyetlen, igazi lettem a szívedben!
Lelkedet megmentő, szándékos véletlen.
Vágyadat betöltő vakmerő udvarló,
Szavakkal szerető szerelmes tökfilkó!
Sok minden megfordul utólag fejemben!
Hányszor volt sorsunk csak a te kezedben!
Szívedben szüntelen őrzöd a szenvedélyt,
Sohasem feleded életed szerelmét…
Engem.
2012.10.06.
