Egy vén fa alatt

Egy vén fa alatt

Egy vén fa alatt

Ücsörgök csendben egy vén fa alatt,
Lombkoronáján átbújkál a nap.
Játszik a szellő a leveleken,
Oly közel, s távol a pokol, a menny.

Ücsörgök kicsit egy vén fa alatt,
Az élet számomra túl nagy falat,
S mégis lennem kell valamiért,
A végén felelek tetteimért.

Ücsörgök csak úgy, egy vén fa alatt,
A testem fogoly, a lelkem szabad,
Nézem az égen a felhőtáncot,
Engem az idő a földhöz láncolt.

Ücsörgök tovább egy vén fa alatt,
Az élet titka ma rejtély marad.
Dalolnak a kedves vad madarak,
Maguk közé talán befogadnak.

2024.06.25.

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 2

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.

Figyelmébe ajánljuk: