Egy vén fa alatt
Ücsörgök csendben egy vén fa alatt,
Lombkoronáján átbújkál a nap.
Játszik a szellő a leveleken,
Oly közel, s távol a pokol, a menny.
Ücsörgök kicsit egy vén fa alatt,
Az élet számomra túl nagy falat,
S mégis lennem kell valamiért,
A végén felelek tetteimért.
Ücsörgök csak úgy, egy vén fa alatt,
A testem fogoly, a lelkem szabad,
Nézem az égen a felhőtáncot,
Engem az idő a földhöz láncolt.
Ücsörgök tovább egy vén fa alatt,
Az élet titka ma rejtély marad.
Dalolnak a kedves vad madarak,
Maguk közé talán befogadnak.
2024.06.25.
A versből készült saját dalok:
