Látogató

Az ablakon bejött a Hold,
Nézte, hogy alszom és pont
Felettem lebegett lénye,
Ragyogott reám a fénye.

Amikor mozdult a testem,
Ágy alá bújt el ijedten,
Legalább egy percbe tellett,
Amire kellemes csend lett.

Ott talált legót és zoknit,
Sokféle elveszett holmit.
Amikor szuszogni kezdtem,
Megint megjelent felettem.

Megunta azt, ahogy fekszem,
Elindult hát a sötétben
Felfedezni a világot,
Mit addig távolról látott.

Ámult és bámult sápadtan,
Milyen sokféle csoda van,
Mindenütt színek és formák,
Némelyek igencsak furcsák.

Ismert már ezt-azt korábbról,
Nála tett látogatásból,
De az már annyira rég volt,
Emléke ütött és kopott.

Az egyik dolog meglepte,
Ő bámult vissza belőle,
Inába szállt bátorsága,
Visszatért égotthonába.

Reggel mikor felébredtem,
Csupán egy álomnak hittem.
Csak akkor még azt nem értem,
Mitől lett holdvilág képem?

2023.04.24.