November végén

November végén

November végén

Már hideg az idő, de nem fázom,
Mert a szeretet az én kabátom.
A fény is áttör a sűrű ködön,
Ezen a vén, őszi csütörtökön.

Isteni csenddel ölel a reggel,
Egyesül lelkem a végtelennel.
Részese vagyok a földnek és fának,
Még életemben jóvá kell váljak!

Feltámad a szél, a télről beszél,
Lehull a mennyből sokféle levél.
Felveszek egyet és elolvasom,
Mi itt a sorsom s feladatom.

Bár fagyos az idő, de nem bánom,
Mert közel a megváltó karácsony,
Mikor egy kicsit jobb minden ember.
Bárcsak ne múlna el a December!

2022.11.24.

Ajánlott videó:

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 6

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

Figyelmébe ajánljuk:

  • A Naphoz

    A téli napforduló az ősi magyarok világában a fény 🎇 eljövetelének, az újjászületés ünnepnapja, és egyben…

  • Ha elfogy a rím

    Az ötéves házassági évfordulónk alkalmára, egy vallomásokkal teleírt, rajzzal díszített füzettel ajándékoztam meg drága feleségem! Ha…

  • Elegünk van

    Előre szóltam, mi lesz a sorsunk, Ha a hazugoknak behódolunk. Mindegy mit ígér a jobb, s…

  • Dióhéjban

    Mi fán terem a bölcsesség? Elmondom tinéktek! Dióhéjba foglalom, mit E témában érzek. Általános vélekedés, Miszerint…

  • A rossz és a jó

    A Rossz és a jó, Két bennünk lakó, Egy tőről való, Ez nyilvánvaló! A Rossz és…

  • Olyankor

    Én mindig a fénybe nézek, Ha tükrödbe tekintek, Olyankor a lelkem mélyét Áldott béke tölti meg….