Kelt-a lelkem

A kelták máig élő és világszerte elterjedt öröksége a halloween (eredetileg samhein), ami a kelta óév végét és egyben az újév kezdetét is jelentő ünnepnap estéje (október 31), mikor az e világ és a túlvilág közötti átjáró kinyílik, hogy az esztendőben elhunytak lelkei átkelhessenek rajta, miközben a gonosz szellemek pedig ellátogatnak az élők közé. A druidák (kelta papok) a hegytetőkön tüzet gyújtottak és körültáncolták, hogy reggelre elűzzék az ártó lelkeket.
Ezzel az ünneppel kapcsolódott össze a későbbi katolikus mindenszentek.”
Idézet a Magunk nyomában című könyvből.

Valamikor, nem oly régen,
Éltem-haltam még emlékszem,
Jóban, rosszban is volt részem,
Egy földi ember testében.

Aztán jött az ismeretlen,
Úgy tűnt minden értelmetlen,
Vándorútra kelt-a lelkem,
Az én fényemet kerestem.

Itt ragadtam e világon,
Hol a helyem nem találom,
Végső nyugalomra vágyom,
Átkelni a léthatáron.

Gyújts tüzet a vaksötétben,
Ami átvezet a térben
Oda, ahol szabad lennem,
Soha többé nem kell félnem.

2022.10.27.