Valamit mondanak
Kilakoltatás! Az egyik legfélelmetesebb szó! A lakhatási jog, egy otthon elvesztése igazi tragédia. Mintha kihúznák az ember lába alól a talajt. Következményei beláthatatlanok, kiváltképp család esetében. Sokszor tragédiák sorozatához vezet, mert nem is tudják elviselni, túltenni magukat rajta és újra talpra állni, visszaszerezni Önmagukat, régi életüket, amit elvesztettek, aminek így még az esélyét is elvették tőlük embertelenül, törvényesen a csillapíthatatlan étvágyú és pénzsóvár nyerészkedők érdekében, miközben minimum kétszer annyi üres, kihasználatlan lakóépület van az országban, mint amennyi otthontalan család.
Az alábbi vers születésének előzménye, egy egyedülálló anya és tizenkét éves gyermekének kilakoltatása:
https://www.facebook.com/magyarinfo/videos/439160421405854
Egy kilakoltatás áldozatának gondolatai, érzései:
Kopognak az ajtón, valamit mondanak,
De süket füleim többé nem hallanak.
Szegénynek születtem, ez az én nagy bűnöm,
S ezért most családostul kell bűnhődnöm.
Zörgetnek az ajtón, valamit mondanak,
De tőlem már többé egy szót sem hallanak.
Elfogytak a könnyek, elfogytak a szavak,
Azt csinálnak velünk, amit csak akarnak.
Döngetnek az ajtón, valamit mondanak,
Belereng a padló és a vén házfalak.
Hát ilyen a pokol, hol lakni sem lehet,
Ahol a rossz ítélhet az ember felett.
Bejönnek az ajtón, valamit mondanak,
Kegyetlen kezükkel szorosan megfognak,
Otthonról elvisznek, utcára hurcolnak,
Úgy, mint egy kacatot, szívtelen kidobnak.
2022.07.19.
