Menü Bezárás

Már látom

Már látom

Kívülről nézem e művi világot.
Látom a rengeteg rozsdás, rossz rácsot
Az emberek feje és szíve körül,
Alig van olyan, aki tényleg örül.

Távolról nézem e furcsa világot.
Beteljesületlen álmokat látok,
Mindenki eleve rabnak születik,
A lét szabadságát rögtön elveszik.

Messzebbről nézem ez álnok világot,
S így már látom a sok hazugságot,
Amikkel oltanak, hatnak, fertőznek,
Mindaddig szajkózzák, mígnem megtörnek.

Belülről nézem e mocskos világot,
Kívülre, messzire, távolra vágyok,
Letépni az ördögi láncaimat,
S magammal vinni a családomat.

2021.02.22.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 3

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: