Már látom
Kívülről nézem e művi világot.
Látom a rengeteg rozsdás, rossz rácsot
Az emberek feje és szíve körül,
Alig van olyan, aki tényleg örül.
Távolról nézem e furcsa világot.
Beteljesületlen álmokat látok,
Mindenki eleve rabnak születik,
A lét szabadságát rögtön elveszik.
Messzebbről nézem ez álnok világot,
S így már látom a sok hazugságot,
Amikkel oltanak, hatnak, fertőznek,
Mindaddig szajkózzák, mígnem megtörnek.
Belülről nézem e mocskos világot,
Kívülre, messzire, távolra vágyok,
Letépni az ördögi láncaimat,
S magammal vinni a családomat.
2021.02.22.
