Az ember igéje

Éhező test, tátongó lélek,
Életre ítélt alkatrészek.
Tartalma értelem, érzelem,
Oktalan maradni képtelen.

Miért és mi végre az ember!?
Válaszra áhítozva nem nyer!
Hát útra kel, megy adni-venni,
Önértelmét kiérdemelni.

Barangol ígéret erdején,
Őgyeleg, eltéved rejtekén,
Olykor ösvényre lel, tör utat,
Célt talál, vagy kiutat kutat!

Szárnyal fellegek alatt-felett,
Vágyat, álmot, örömöt kerget,
Térül-fordul, árt, csetlik-botlik,
Esőben tisztul, sárban csúszik.

Ormokon átkel, völgybe kerül,
Magába roskad, ott nézz körül!
Sötét barlang mélyének foglya,
Ez félelem, fájdalom pokla.

Itt várt már a kezdetek óta,
Az igaz felszabadítóra!
A válasz te magad vagy ember,
Talán majd megértheted egyszer.

Íme, az embernek igéje:
Életre vagyon ő ítélve!
Erdőjárók Ők mind egy szálig.
Születéstől a véghalálig.

2012.07.08.