A mindennapi élet egy része, mikor valaki elfelejti hol is a helye a rangsorban, szembeszáll az Őt feljebbről ért igazságtalansággal, na és persze elbukik, majd elgondolkodik azon, hogy vajon jó döntés volt-e ezt tennie.
Olykor-olykor elfelejted
Voltaképpen hol a helyed!
Néha napján azt képzeled,
Szélmalmodat legyőzheted.
Igazságod kivont kardod,
Kimondod az akaratod,
Aztán bánod bátorságod,
Szenveded a balgaságod.
Küzdelmednek vége fájó,
Mert a gazság józanító,
Óriásaid kis királyok,
S nem holmi látomások.
A semmiből talpra állva,
Tovább lépsz a nagyvilágba,
Újabb próbák, malmok várnak,
Csúfjai a valóságnak!
2012.05.15.
