A mindennapi élet egy része, mikor valaki elfelejtve hol is a helye a rangsorban szembeszáll az Őt feljebbről ért igazságtalansággal, na és persze elbukik, majd elgondolkodik azon, hogy vajon jó döntés volt- e ezt tennie.
Olykor-olykor elfelejted,
Voltaképpen hol a helyed!
Néha-néha azt képzeled,
Szélmalmodat legyőzheted!
Nyelvelésed kivont kardod!
Igazságod! Akaratod!
Bármily áron fel nem adnod,
Bátorságod, balgaságod!
Szárnyalásnak vége fájó,
Ablaküveg átall látszó,
Csalfa gazság józanító,
Madártested alant hulló!
Elbukál, majd talpra állva,
Helyed újra megtalálva,
Újabb felhők, malmok várnak,
Csúfjai a valóságnak!
2012.05.15.
