Sétálok dombokon,
Vándorlok völgyeken,
Derékig érő fű
Simítja tenyerem.
Hol vagyok, nem tudom,
Ki vagyok, feledem,
Azt tudom, van sok szép,
Gyönyörű emlékem.
Lehunyom két szemem,
Mosolyog a szívem,
Nekem súg most a rét,
Valóban egészen.
Te vagy fönn az égen,
Rám ragyogsz szépségem,
Így lettél az enyém,
Végre már teljesen.
Nem érzem testemet,
Nem ejtek könnyeket,
Tudom már mi történt,
Mért nincs több lélegzet.
Ez itt a mennyország,
Örökkévalóság,
Így lettünk egymásé,
Ez tiszta boldogság.
Nem bánok semmit sem,
Te voltál életem,
Te lettél halálom,
Gyönyörű kedvesem.
De így jó nekem!
2010.07.10.
