Mélyen tisztelt közönség,
Az előadás véget ért,
Főszereplő jelenség,
Végleg nyugovóra tért.
Magyarország színésze,
Emléke él örökké,
Soha sem lesz feledve,
Szerepe mind önöké.
Hőn szeretett publikum,
A fellépésnek vége!
Elfogyott az Unikum,
Egy jobb korszak jelképe.
Kialudt a színpad fénye,
A függöny már legördült,
Nagyérdemű nézőtérre,
A láthatatlan csend ült.
Itt állunk a Garas nélkül,
Ő fenn ragyog az égen,
Jegyet vennénk fizetségül,
Csak lent lássuk, mit régen.
2012.02.04.
Mentés / Nyomtatás / PDF / Email
