Amiben élünk
Különös világ ez, amiben élünk,
Mi vagyunk magunknak az ellenségünk.
Nap, mint nap küzdünk és közben feledjük
Azt is, hogy voltaképp miért születtünk.
Furcsa egy világ ez, amiben élünk,
Tárgyakat szeretünk, egymástól félünk.
Mire az utunknak végére érünk,
Nem marad más, csak a magányos testünk.
Kegyetlen világ ez, amiben élünk,
Amire mi még jól rá is tetézünk.
Gyűlölünk, hazudunk, csalunk és ölünk,
Csillapíthatatlan a pénzéhségünk.
Veszélyes világ ez, amiben élünk,
Valamit kellene ellene tennünk!
Az kevés, ha erről csupán beszélünk,
Különben ez lesz az örökös vesztünk.
2018.07.18.
