Pár magányos óra

Azon kapom magam,
Csendes egymagamban,
Mosolyogva nézlek,
Ahogy felidézlek.

Könnyet ejt a szemem,
Úgy hiányzol nekem,
Te mindenkor kedves
Édes feleségem.

Pár magányos óra,
Mely elválaszt tőled,
S nem tűnnek soknak,
Most mégis gyötörnek!

Bár mondtam már százszor,
De még nem elégszer,
Hogy nélküled lennem
A legrosszabb kényszer!

2017.09.06