Szürke hétköznapok

Gyakran ezek a napok többet érnek a többinél.

Ártalmatlan órák, percek,
Nyugalomban egyesülnek,
Tiszta fényben, zajos csendben,
Fogságukba tartva engem.

Telnek napok, múlnak hetek,
Hmm… bármit megtehetek!
S lám, nem teszek egyebet,
Egybeolvadok veletek.

Önként vállalt egyhangúság,
Legvidámabb szomorúság,
Megbecsülöm, szeretgetem,
Önmagamat meg-meglelem.

Szintelenül pompázzatok,
Pihenésem elnyújtsátok,
Létezéstek éltetésem,
Igazából létezésem.

Áthatjátok az életem,
Enyhítitek a zűrt bennem,
Állandósult óhajtásom,
Szürkeségbe sóvárgásom!

2012.01.01.