Hűvös téli alkonyon,
Gondolsz reám, jól tudom!
Múltba néző tekintet,
Elhullajt egy könnycseppet.
A régi seb most felszakad,
Szíved újból meghasad,
Mélyről fakad óhajod,
Csak te hallod sóhajod.
Szárnyra kel a képzelet,
Engem ölel két kezed.
Szavak nélkül szólítasz.
El sem engedsz, szorítasz.
Bárcsak újra lehetne!
Csókra, csókkal felelne!
Mindent újra kezdeni,
A rossz napokat feledni.
Ábránd marad semmi több,
Betakar a sűrű köd,
Dédelgetett vágyálom,
Hűvös téli alkonyon.
2011.12.11.
