Még

Még

Még

Ilyen érzés egyedül maradni, nélküle!

Még csak most indultál,
Máris úgy hiányzol!
Kezdetét veszi az
Emésztő magányom.

Még érzem a csókod
Esdeklő ajkamon.
S őrzöm a nyomát,
Sokáig akarom!

Még mindig hallom a
Szerelmes hangodat,
Mielőtt az ajtót
Kénytelen becsuktad!

Még most reménykedem,
Visszatérsz karomba,
S hogy velem leszel,
Nem pedig máshol ma!

 

2017.04.07.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 5

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

Figyelmébe ajánljuk:

  • Vigasztalsz engem

    Szürke az égbolt, S hűvös a szél, Nem olyan rég volt, Hogy átöleltél. Esik az eső,…

  • Ízpróba

    2014.08.17.18:30. Visegrád. Visegrádi Duna parton, Éhes gyomor célba érhet, Rév büfében kap a vándor, Sok ízletes…

  • Nem kéne, hogy így legyen

    Nem kéne, hogy így legyen! Élhetnénk mind békében, Hol nincsenek fegyverek, Csakis szelíd emberek! Nem kéne,…

  • Úgy szeretlek, mint

    Hangya a morzsát, Nyuszi a répát, Méhek a mézet, Lepke a rétet. Felhő az eget, Erdő…

  • Szalvétavers

    Írok nagyot és kicsit, Amilyenre épp telik. Egyszerűnek lenni jó, Tiszta, mint a fehér hó! Nem…

  • Édesanyámhoz

    Ülj le egy percre, hallgass meg kérlek, Te egyetlen, kedves drága lélek! Köszönöm neked azt, hogy…