Régi tél
Alig esett le a hó,
Suhant rajta a szánkó.
Dombra ment a gyermek nép,
Az is, aki kicsit félt.
Csúszott-mászott egész nap,
Nem is volt, ki benn maradt.
Vívott inkább hó csatát,
Vagy tán hóembert csinált!
Hazatért, ha éhes lett,
Kapott bundáskenyeret,
Ivott habos kakaót,
Öt perc alatt jól lakott!
Könyörgött egy kicsikét,
Had menjen ki picit még,
Boldog volt, ha sikerült,
Estig elő sem került!
Élményszámba ment a tél,
Emlékeimben így él.
Jégvirágos ablakok,
Olyan szépek voltatok!
2017.01.12.
