Száz magyar év
Parasztházban, faluvégen,
Magyar sikoly zeng az éjben.
Anya földre könnyet áraszt,
Alvidéken, Felvidéken.
Erdőn-mezőn, ország szélen,
Magyar virtus szól a réten!
Tavaszi szél vizet áraszt,
Apa dúdol ősi fényben.
Lakodalom az utcában!
Magyar mulat más országban!
Új világot törvény fáraszt,
El se mozdult ott, honában.
Ló a hámban, kasza kézben!
Magyar cipó kemencében.
Vidám szüret sose fáraszt,
Óbor érik jó pincében.
Keresztelő, szentséglélek.
Magyar kebel táplál, éltet!
Nyughatatlan múltja támaszt,
Elvetélten álomképet.
Pásztorsíp szól, puli terel,
Magyar gulyás ostort emel!
Fáradt hátat fának támaszt,
Gondtalanul szalonnát szel.
Kergetőzés, legény rímel,
Magyar locsol kút vizével.
Néki hímzett tojást választ,
Szép leánytól, nagy reménnyel!
Rakott szoknya, zöld pántlika,
Magyar csárdás, dolmány, csizma.
Mulatságban szíve választ,
Nemzet ékes hozománya!
Pipafüstje a tornácon!
Magyar búcsú a portákon!
Régi élet hitet ébreszt,
Haladni kész új irányon.
Múlnak napok, telnek évek,
Magyar ráncok, szép emlékek.
Unoka jő, csókja ébreszt
Határtalan büszkeséget.
Özvegy sirat feketében.
Magyar ima, temetésen.
Szabad világ sebet fakaszt,
Ott, hontalan feledésben.
Anyja térdin lánya kérdi,
Magyar dédit miért nem érti?
Ártatlanság forrást fakaszt,
Békességben együtt élni.
2011.11.22.
