A fűzfa szerelme
Szerelmes fűzfája vagyok e tájnak,
Örökké híve egy rózsavirágnak.
Karjaim gyöngéden fölé hajolnak,
Bársonyos szirmai hozzám simulnak.
Ezernyi levelem susogja: szeretem!
Göröngyös ráncaim mind neki szentelem.
Lelkének illata legszebb a földön,
Ő vigyáz engem, én pedig őrzöm.
Így éldegélünk e furcsa világban,
Itt, ahol oly kevés reménysugár van.
Szívünkben szüntelen vonzalom lüktet,
Rábízzuk egymásra az életünket!
2015.10.22.