Egy vers, mely hűen képviseli a Petőfi eszmét és méltó 1848.március 15.-e szelleméhez!
Vajon mit szólna a mai Magyarországhoz?
Ki is merne manapság már Petőfivé lenni,
Letenni a szelíd tollat, s önként halni menni.
Ismertek-é nemes csatát, mit érdemes megvívni?!
Tudtok-e oly harcmezőt hol zászlót lehet vinni?!
Illúzió, ábránd, mibe ringatnak minket,
Minden reggel felkenjük magunkra a sminket.
S míg van olyan, ki fél szembenézni a valóval,
Becsaphatnak minket orvul a Falóval.
Gyászolom a nemzetem, mert elhagyta a remény.
Nincs jelene se jövője, darabokban szegény.
Egykor híres bátorságot visszanyerni nehéz,
Feladni az osztottságot, összefogni merész.
Múltjára oly büszke népem, ne haldokolj! Éledj!
Elég volt a gyávaságból, öntudatra Ébredj!
Közös célért, kéz a kézben legyünk mind Petőfik!
E világnak példát adni, ilyen módon illik.
Vedd vissza önmagad a kizsákmányolóktól!
Zúgjanak a harangok nagy Magyarországból!
Mutasd meg erőddel, győzzél a szíveddel,
Hogy rab lettél hazádban, többé már ne tűrd el!
2011.11.10.
