Petőfivé lenni

Ez a vers és dal hűen képviseli a Petőfi-eszmét, és méltó 1848. március 15-e szelleméhez!
Vajon mit szólnának a márciusi ifjak a mai Magyarországhoz?

Ki is merne manapság már Petőfivé lenni,
Letenni a szelíd tollat, s önként halni menni.
Ismertek-é nemes csatát, mit érdemes megvívni?!
Tudtok-e oly harcmezőt hol zászlót lehet vinni?!

Illúzió, ábránd, miben ringatnak minket,
Minden reggel felkenjük magunkra a sminket.
S míg van olyan, ki fél szembenézni a valóval,
Becsaphatnak minket orvul a Falóval.

Gyászolom a nemzetem, mert elhagyta a remény.
Nincs jelene se jövője, darabokban szegény.
Egykor híres bátorságot visszanyerni nehéz,
Feladni az osztottságot, összefogni merész.

Múltjára oly büszke népem, ne haldokolj! Éledj!
Elég volt a gyávaságból, öntudatra Ébredj!
Közös célért, kéz a kézben legyünk mind Petőfik!
E világnak példát adni, ilyen módon illik.

Vedd vissza önmagad a kizsákmányolóktól!
Zúgjanak a harangok nagy Magyarországból!
Mutasd meg erőddel, győzzél a szíveddel,
Hogy rab lettél hazádban, többé már ne tűrd el!

2011.11.10.