Valahogy így érezhet a legtöbb diák, mikor elballag az iskolájából.
Talán te is így éreztél egykoron vagy talán éppen mostanában.
Kopott lépcsők, hűvös termek,
Itt nőttem fel közöttetek.
Évről évre láthattátok,
Felnőttebbé miként válok.
Néhanapján volt, hogy késtem,
Nevem padba belevéstem,
Tanárokkal hadakoztam,
Óra közben szórakoztam.
Most, hogy innét tovább lépek,
Bevallhatom, kicsit félek,
Azt remélem, megtalálom
Világban a boldogságom.
Cipőm kopog, szemem ragyog,
Ezek búcsúpillanatok,
Köszönöm, hogy itt lehettem,
Ezt a napot megérhettem!
2015.06.10.
