Kitartóan, meglapulva
Nyugszanak még itt-ott,
Szemérmesen megpihenve
Őrzik még a titkot.
Dacolnak az elmúlással,
Ragaszkodnak hűen
Vállalják az igazságot,
Mindig emelt fővel.
Kabát vállán, ágy párnáján
Kacérkodnak hetykén,
Zöld szőnyegen, mosdó szélen,
Ékeskedő jelként.
Egykor, itt vad szerelem dúlt,
Lankadatlan hévvel,
Test a testel összesimult,
Minden gyönyörével.
Mind ahányszor elcsábultak,
Megszűnt a valóság,
Szerelemben elveszetten,
Övék volt a világ.
Szenvedélytől száműzötten,
Nyomai a vágynak,
Otthonukból elszökötten,
Árván, sorsra várnak.
Oda vesztek mind egy szálig,
Amint el is hulltak,
Új életük lett a vesztük,
Bizonyosságuknak.
Szertelenül ékeskednek,
Ennyi az értelmük,
Becseskednek színvallóan,
Ez a küldetésük.
2011.04.09.
