Menü Bezárás

Fekete-hegy

Fekete-hegy

Amikor a tél elfoglalja az Őt megillető időt és teret!

Fehérbe borul a Fekete-hegy,
Ilyenkor az idő békésen megy,
Éjjeli új ruha hull a fákra,
Az Isten áldása száll a tájra.

Nézem az ágat, hogy ring vagy százat,
Panaszra nem nyitom én a számat,
Látom e képet, szép most az élet,
Szívembe kedves emléket véset.

Nem kell más semmi, éppen csak ennyi,
Oly jó e tájjal így egyé lenni.
Csendesen hullnak a kristály pelyhek,
Akár a térbeli másodpercek.

Fehérbe borult a Fekete-hegy.
Ilyenkor az élet másképpen megy.
Nappali takaró ül a fákon,
Az se baj, ha most egy kicsit fázom.

 

2015.01.30.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 2

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: