Fekete-hegy
Fehérbe borul a Fekete-hegy,
Ilyenkor az idő békésen megy,
Éjjeli új ruha hull a fákra,
Az Isten áldása száll a tájra.
Nézem az ágat, hogy ring vagy százat,
Panaszra nem nyitom én a számat,
Látom e képet, szép most az élet,
Szívembe kedves emléket véset.
Nem kell más semmi, éppen csak ennyi,
Oly jó e tájjal így eggyé lenni.
Csendesen hullnak a kristály pelyhek,
Akár a térbeli másodpercek.
Fehérbe borult a Fekete-hegy.
Ilyenkor az élet másképpen megy.
Nappali takaró ül a fákon,
Az se baj, ha most egy kicsit fázom.
2015.01.30.
Képversként: Fekete-hegy
A versből készült saját dal:
