Menü Bezárás

Az utókornak

Az utókornak

Egy vers a távoli jövőbe!

Hé, te ott! Ó igen.
Hozzád szól a szívem!
Mit keresel te itt
benn, hol szavam lapít
lenn a feledésben,
már vagy „ezer” éve!?
Ez őskori lelet,
most a tiéd lehet!

Tán eltévedtél volna?!
Tudom, sok a gondja
annak, akit játszol,
beléje buksz párszor,
oly nehéz az élet,
megértelek téged!
Keresztedet viszed,
Még ha nem is hiszed!

– Ugyan már, mit papol,
beszél, dumál, csahol
nekem ez az ember?! –
Így gondolsz eszeddel,
távol a jövőben,
ahol is merőben
másnak tartod magad,
mint valójában vagy!

Az utókorban élsz,
miközben attól félsz,
hogy idegen maradsz,
a sötétben ragadsz,
hol a fény vesz körül,
lelked mégsem örül,
csak zokogsz legbelül.
Hé, te ott! Egyedül!

 

2014.12.08.

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 3

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Figyelmébe ajánljuk: