Az utókornak
Egy vers a távoli jövőbe!
Hé, te ott! Most figyelj!
Hozzád szól a szívem!
Mit keresel te itt
benn, hol szavam lapít
lenn a feledésben,
már vagy „ezer” éve!?
Ez őskori lelet,
most a tiéd lehet!
Tán eltévedtél volna?!
Tudom, sok a gondja
annak, akit játszol,
beléje buksz párszor,
oly nehéz az élet,
megértelek téged!
Keresztedet viszed,
Még ha nem is hiszed!
– Ugyan már, mit papol,
beszél, dumál, csahol
nekem ez az ember?! –
Így gondolsz eszeddel,
távol a jövőben,
ahol is merőben
másnak tartod magad,
mint valójában vagy!
Az utókorban élsz,
miközben attól félsz,
hogy idegen maradsz,
a sötétben ragadsz,
hol a fény vesz körül,
lelked mégsem örül,
csak zokogsz legbelül.
Hé, te ott! Egyedül!
2014.12.08.
Képvers: Az utókornak
A versből készült dal:
